Damaszkuszi acél igy nevezik Damaszkus sziriai várostól az igen kemény és hajlékony fémet, mely különböző keménységü acél, v. acél- és vaslemezeknek v. rudaknak összekovácsolásából áll elő. Az ilyen acélból készített pengének a fölszinén gyönge sav maró hatása alatt többféle árnyalat keletkezik, amennyiben a savtól kevésbbé megtámadott keményebb fém sötétebb marad, a jobban megtámadott puhább fém ellenben világosabbá lesz. A lemezek vagy a rudak fekvése szerint a damaszkusi acél vagy stráfos vagy felhős, csavarással hajlított vonaluvá lesz. Ha különféle acéllemezt rakunk egymásra, legfölül pedig bevésett rajzu lemezt helyezünk és aztán kovácsoljuk, akkor az acél behatol a vésett mélyedésekbe és a vésett rajzból a maratás után minden lemezen árnyékolás keletkezik. Ha a csavart acélrudat apró darabokra vágják és egymásra rakva összekovácsolják, akkor előáll a mozaikszerü damaszkusi acél. Az eljárást, mellyel a keleti készítményeken, különösen a kardpengéken az arannyal berakott diszítményt állítják elő, azelőtt szintén damaszkozásnak nevezték. Most megkülönböztetésül az ilyen kirakott diszítményt tausziának szokás nevezni. A franciák a tausziát ugy nevezik damasquinure (l. o.), azaz damaszkénszerü. (FORRÁS: http://www.kislexikon.hu/damaszkuszi_acel.html)